Az egyház azért van, hogy evangelizáljon!!! 

Kezdőlap Örvendj népem TŰZ Kurzusok Koncertek Adonaj e-mail

<- a kincsek

 

 

A KATOLIKUS EGYHÁZ KINCSEI

- lelkigyakorlat David Thorp vezetésével

2008.02.22-24. Ada

 

 

 

 

Begyűjtöttem egy tanúságtételt is ;o)

Kedves Testvérek!

Szabó Andrea vagyok, az Emmánuel Közösséghez tartozom, és szeretném veletek megosztani a tapasztalataimat, Isten cselekvését bennem a Tóthfaluban tartott missziós képzés alkalmával.
Kicsit a "véletlen" műve volt, hogy elmentem... Az utolsó utáni pillanatban jelentkeztem, de Isten tudta miért kell elmennem, és így utólag nagyon örülök, hogy igent mondtam a hívására.
Első nap nagyon fáradt voltam, de összeszedtem magam, és hittel néztem a holnap és az Isten felé. Azt kértem, hogy ne aludjak el az előadások alatt, és Isten meghallgatott. Jó volt, hogy többen is ott voltunk a közösségből, családiassá és meghitté tette a kurzust. Mindezt erősítette Tótfalu hangulata. Ötödikes korom óta rendszeresen jártam oda  lelkigyakorlatozni. Sok élmény kötött a helyhez: barátság, szerelem, az első Lélek-keresztségem, a tudatos döntésem az Isten mellett, a szemlélődő imák és elmélkedések, Isten nagy titkainak a felfedezése. Mind ott vannak a falak, a sétányok és a templomkert fái alatt.
Az előadásokban a misszióról volt szó. Pápai enciklikákból, Bibliából, hogyan mikor, kinek, mit, miért, kikkel,... Csupa praktikus tanács. Minden nap volt mise, és szentségimádás. Pénteken két szín alatt áldoztunk. Azután persze volt Lélekhívás is. Szombaton kétszer is  odaálltunk az Oltáriszentség elé. Először úgy közösen. Volt egy dinamikája az egésznek. Sorba kimentünk, ki hogyan érezte, és megvallottuk Izaiással: Itt vagyok, engem küldjél! Amit én mondtam az Istennek, hogy a tudásom mellé adjon belém több vágyat az evangelizációra és a tanúskodásra. Ezután este személyes Lélekhívás volt. Éreztem, hogy Isten valami többet készít számomra. Először  énekelgettem. Ezzel próbáltam teljesen megnyitni szívem az Isten számára, és hagyni, hogy megragadjon, magához vonjon. Felálltak az imapárok. Egyesével imádkoztak az emberekért, azért, hogy érintse meg őket a Szentlélek és tegye őket igazi tanúkká, evangelizátorokká.
Többen lélekben nyugodtak, úgymond az emberek sorra potyogtak. Közben a dicsőítésvezető végig játszotta a kedvenc dalaimat, amelyekkel igazán rá tudtam hangolódni az Istenre. Azután én is  odamentem az egyik imapárhoz. Egyikük mondta, menjek beljebb a körbe, hátha dőlök. Mondtam nem jellemző rám, de nyitott voltam a dologra. Mielőtt kimentem volna az volt bennem, hogy Istenem, nagyon akarom érezni a szeretetedet, pl. ha eldőlnék, hagynám. (Olykor zavar, hogy piszkos a padló, s pont fehér ing van rajtam, kicsinyes dolog tudom, de...) Elkezdtek imádkozni, s elfogott a nevetőgörcs, jobban mondva egy belső kényszer hogy nevessek, hatalmas felszabadultság érzése, amikor szívből jön. Közben hallottam, hogy azért imádkoznak, hogy az Úr adjon mellém egy társat, s hogy egy új, és erőteljes módon tapasztaljam meg Isten szeretetét. Forrósodott a mellkasom. A hátam mögött az egyik testvér, nyelveken mormolt, és egyszer "elvágódtam", olyan volt mintha szállnék. És nevettem. Meg nyelveken imádkoztam. Mint a lebegés. Szerintem valami hasonló a mennyország. Az ima után mondta az egyik testvér, hogy nagy forróságot érzett a szívemnél. S Isten gyógyított lelki és fizikai téren is, s hogy előző nap este a szentségimádáson, volt neki egy ismeret szava:  hogy egy szívrendellenességgel született embert gyógyítani fog az Isten. Másnap a betegekért és az öregekért volt mise. Előtte nap beszéltük, hogy lehetőség van felvenni a betegek kenetét. Az ApCselben és Pál apostol írja leveleiben: ha valaki beteg közületek imádkozatok érte és kenjétek meg olajjal. Kiosztották a betegek kenetét, mi is besorakoztunk, jó páran a csapatból. Hittel. Tudni kell, hogy Tetralógia Fallottal születtem, ez egy komoly szív és érrendszeri rendellenesség. Ha nem műtik halálos. Öt évesen műtöttek meg, de nem tudtak mindent helyre rakni. Megmaradt egy lyukacska, és az egyik billentyűm nem zár(t) rendesen. Többször is imádkoztak ezért a tesók, s a lyuk, amin keresztül keveredett a vér már eltűnt, persze műtét nélkül (okozott is némi riadalmat, amikor nem találták az orvosok). Most nagyon bízom, hogy Isten a  billentyűmet is meggyógyította. A sors fintora, hogy az ima után két héttel kellett mennem ellenőrzésre. A doktornő meg se vizsgált. Ránézett az EKG-ra, meg a novemberi ultrahangra (ami az ima előtt készült), s kijelentette, nem rosszabbodott az állapotom. Legközelebb novemberben lesz ultrahangos vizsgálat, hisz csak azon látszik meg, hogy a billentyű zár- e rendesen. Addig marad a hit és a remény, hogy a testvér nem hallotta félre a Szentlelket, s hogy a teremben rajtam kívül nem volt más "szívrendellenes" emberke.
Mi maradt meg bennem a lelkigyakorlat után? Béke, öröm, boldogság, az érzés, hogy Isten elfogad és szeret, gyógyít és gondoskodik rólam. Egy vágy van bennem, hogy az Isten jelen legyen az életemben, mindig és merjek bátran tanúságot tenni Róla! S persze a testvéri szeretet megtapasztalása. Olyan jó lenne, ha ezt minden ember átélhetné.!
Hirdessük az evangéliumot!
Szeretettel: Andi      
 

© adonaj   

 

Missziók

 

Képzés a missziókhoz, Tóhtfalu

 

A Katolikus Egyház kincsei - lelkigyakorlat David Thorp-pel

 

Missziós napok csókán