A Katolikus Egyház
tanítása az evangelizációról
Minden krisztushívőnek kötelessége
és joga azon fáradozni, hogy az üdvösség isteni híre
minden korban és az egész világon minden emberhez egyre
inkább eljusson. CIC 211. kán
Az Egyház arra született, hogy
Krisztus országát szerte a földön elterjessze az Atyaisten
dicsőségére, minden embert részesítsen a megváltásban és
az üdvösségben, és általuk az egész világ valóban
Krisztushoz kapcsolódjék. A titokzatos test minden erre a
célra irányuló tevékenysége apostolkodás, melyet minden
tagja által különböző módokon gyakorol az Egyház; a
keresztény hivatás ugyanis természete szerint apostoli
hivatás is. AA 2.
… az evangélium hirdetése az egyház
számára nem fakultatív feladat; nem választhat, hogy
óhajtja-e végezni, vagy sem. Az Úr Jézus bízta rá a
küldetést, és ő azt akarja, hogy az emberek higgyenek és
üdvözüljenek. Az evangélium továbbadása szükséges,
egyedülálló, mással nem helyettesíthető munka. Nem tűri
sem az indifferentizmust, sem a szinkretizmust, sem a hit
átalakítását: mert tőle függ az emberek üdvössége. A
kinyilatkoztatás szépsége tükröződik benne. Bölcsessége
nem ezé a világé. Önmagában képes arra, hogy fölkeltse a
hitet: azt a hitet, mely egyedül Istenen alapul. EN5.
Krisztushívők azok, akik — mivel a
keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek—Isten
népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé
váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának,
állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a
gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való
teljesítését Isten az egyházra bízta. CIC 204. kán
Az egyház, amely az evangelizálás
gyümölcseként született, maga is az evangelizálás
feladatát kapja Jézustól. Jézus visszatér az Atyához, de
egyházát hagyja itt saját követeként. A világban marad
mint Jézus új jelenlétének homályba burkolt és mégis
tündöklő jele: a mennybe távozott és mégis itt élő Jézusé.
Őbenne Krisztus élete folytatódik. Elsősorban az a
hivatása, hogy az ő küldetését, az ô evangelizáló művét
folytassa. EN 15.
Az egyház ezt jól tudja. Tisztában
van vele, hogy elsősorban őrá vonatkozik, amit az Üdvözítő
mondott: ,,Hirdetnem kell az Isten Országát''. Szívesen
alkalmazza önmagára Szent Pál szavait: ,,Hogy az
evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez
kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az
evangéliumot''. (…) Ezt a hivatást, ezt a küldetést a mai
társadalmi átalakulások is égetően sürgetik. Az
evangelizálás tehát az egyház különleges isteni ajándéka
és hivatása; benne maga az egyház tükröződik vissza. Az
egyház létjogosultságát éppen az evangelizálás adja:
vagyis, hogy Isten szavát hirdesse, tanítsa, a kegyelem
közvetítője legyen Isten és ember között, a bűnösöket
Istenhez visszavezesse. Krisztus áldozatát pedig minden
időkre megjelenítse a szentmisében, mely halálának és
dicsőséges feltámadásának emlékezete. EN 14.
Az egyház annak a Jó Hírnek
letéteményese, amelyet hirdetnie kell. Rá vannak bízva
Jézus Krisztus Újszövetségének ígéretei, az Úr és az
apostolok tanítása, az élet igéje, a kegyelem és Isten
ajándékainak forrásai, az üdvösség útja: mindez rá van
bízva. Az evangéliumnak ezt az életadó drága kincsét nem
azért bízták rá, hogy lakat alatt tartsa, hanem hogy
minden embernek hozzáférhetővé tegye az evangelizálás
által. Az egyház, mint láttuk, önmagát is evangelizálja és
másokhoz is küldetése van. Ő maga is küld hírnököket az
evangélium terjesztésére. Az üdvösség igéit adja ajkukra,
átadja nekik azt a tanítást, amelynek ô maga is
letéteményese, és elküldi őket, hogy hirdessék az
evangéliumot. Hirdessék: ne önmagukat, nem saját
nézeteiket, hanem az evangéliumot. Ennek az evangéliumnak
sem ők, sem maga az egyház nem önkényes ura és
tulajdonosa; nem bánhat vele tetszése szerint. Szolgálat
ez, amelyet teljes hűséggel kell továbbadni. EN 15.
Ha különböző fokban is, de minden
keresztényre vonatkozik a parancs, amelyet a Tizenkettőnek
adott: ,,Menjetek, hirdessétek az evangéliumot''. Ezért
nevezi Péter a híveket így: ,,Ti választott nemzetség
vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a
sötétségből meghívott benneteket csodálatos
világosságára.'' Isten dicsőségén azokat a ,,nagy
tetteit'' kell érteni, amelyeket a hívek valamennyien
saját nyelvükön hallhattak. Isten Országának közénk jött
és elkezdődött evangéliuma minden idők minden emberéhez
szól. Akik az evangéliumot befogadták és akik az
evangélium erejével a megváltottak közösségét alkotják, a
Jó Hírt maguk is továbbadhatják és kell is terjeszteniük.
EN13
A világiaknak, akiket Isten — mint
minden krisztushívőt — a keresztség és a bérmálás által az
apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk,
hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak,
hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden
ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen
olyan körülmények közt sürgető, amikor az emberek az
evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust
csakis általuk ismerhetik meg. CIC 225. kán
|