Mit mondd a Lélek az Egyháznak?

 

Közösségek

Evangelizáció

Krisztushívők

 

Rövidítések jegyzéke

 

 

A Katolikus Egyház tanítása a közösségekről

 

Mindazok, akik őszinte szívvel befogadják a Jó Hírt, e befogadott üzenet és a közös hit egységében, Jézus nevében gyűlnek össze. Együtt keresik az Isten Országát, együtt építik, együtt valósítják meg saját életüket. Ily módon közösséget alkotnak, és maga ez a közösség lesz az evangélium hírnöke. EN 13.

 

 

 

A Katolikus Egyház tanítása az evangelizációról

 

Minden krisztushívőnek kötelessége és joga azon fáradozni, hogy az üdvösség isteni híre minden korban és az egész világon minden emberhez egyre inkább eljusson. CIC 211. kán

Az Egyház arra született, hogy Krisztus országát szerte a földön elterjessze az Atyaisten dicsőségére, minden embert részesítsen a megváltásban és az üdvösségben, és általuk az egész világ valóban Krisztushoz kapcsolódjék. A titokzatos test minden erre a célra irányuló tevékenysége apostolkodás, melyet minden tagja által különböző módokon gyakorol az Egyház; a keresztény hivatás ugyanis természete szerint apostoli hivatás is. AA 2.

… az evangélium hirdetése az egyház számára nem fakultatív feladat; nem választhat, hogy óhajtja-e végezni, vagy sem. Az Úr Jézus bízta rá a küldetést, és ő azt akarja, hogy az emberek higgyenek és üdvözüljenek. Az evangélium továbbadása szükséges, egyedülálló, mással nem helyettesíthető munka. Nem tűri sem az indifferentizmust, sem a szinkretizmust, sem a hit átalakítását: mert tőle függ az emberek üdvössége. A kinyilatkoztatás szépsége tükröződik benne. Bölcsessége nem ezé a világé. Önmagában képes arra, hogy fölkeltse a hitet: azt a hitet, mely egyedül Istenen alapul. EN5.

Krisztushívők azok, akik — mivel a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek—Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az egyházra bízta. CIC 204. kán

Az egyház, amely az evangelizálás gyümölcseként született, maga is az evangelizálás feladatát kapja Jézustól. Jézus visszatér az Atyához, de egyházát hagyja itt saját követeként. A világban marad mint Jézus új jelenlétének homályba burkolt és mégis tündöklő jele: a mennybe távozott és mégis itt élő Jézusé. Őbenne Krisztus élete folytatódik. Elsősorban az a hivatása, hogy az ő küldetését, az ô evangelizáló művét folytassa. EN 15.

Az egyház ezt jól tudja. Tisztában van vele, hogy elsősorban őrá vonatkozik, amit az Üdvözítő mondott: ,,Hirdetnem kell az Isten Országát''. Szívesen alkalmazza önmagára Szent Pál szavait: ,,Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot''. (…) Ezt a hivatást, ezt a küldetést a mai társadalmi átalakulások is égetően sürgetik. Az evangelizálás tehát az egyház különleges isteni ajándéka és hivatása; benne maga az egyház tükröződik vissza. Az egyház létjogosultságát éppen az evangelizálás adja: vagyis, hogy Isten szavát hirdesse, tanítsa, a kegyelem közvetítője legyen Isten és ember között, a bűnösöket Istenhez visszavezesse. Krisztus áldozatát pedig minden időkre megjelenítse a szentmisében, mely halálának és dicsőséges feltámadásának emlékezete. EN 14.

Az egyház annak a Jó Hírnek letéteményese, amelyet hirdetnie kell. Rá vannak bízva Jézus Krisztus Újszövetségének ígéretei, az Úr és az apostolok tanítása, az élet igéje, a kegyelem és Isten ajándékainak forrásai, az üdvösség útja: mindez rá van bízva. Az evangéliumnak ezt az életadó drága kincsét nem azért bízták rá, hogy lakat alatt tartsa, hanem hogy minden embernek hozzáférhetővé tegye az evangelizálás által. Az egyház, mint láttuk, önmagát is evangelizálja és másokhoz is küldetése van. Ő maga is küld hírnököket az evangélium terjesztésére. Az üdvösség igéit adja ajkukra, átadja nekik azt a tanítást, amelynek ô maga is letéteményese, és elküldi őket, hogy hirdessék az evangéliumot. Hirdessék: ne önmagukat, nem saját nézeteiket, hanem az evangéliumot. Ennek az evangéliumnak sem ők, sem maga az egyház nem önkényes ura és tulajdonosa; nem bánhat vele tetszése szerint. Szolgálat ez, amelyet teljes hűséggel kell továbbadni. EN 15.

Ha különböző fokban is, de minden keresztényre vonatkozik a parancs, amelyet a Tizenkettőnek adott: ,,Menjetek, hirdessétek az evangéliumot''. Ezért nevezi Péter a híveket így: ,,Ti választott nemzetség vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.'' Isten dicsőségén azokat a ,,nagy tetteit'' kell érteni, amelyeket a hívek valamennyien saját nyelvükön hallhattak. Isten Országának közénk jött és elkezdődött evangéliuma minden idők minden emberéhez szól. Akik az evangéliumot befogadták és akik az evangélium erejével a megváltottak közösségét alkotják, a Jó Hírt maguk is továbbadhatják és kell is terjeszteniük. EN13

A világiaknak, akiket Isten — mint minden krisztushívőt — a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgető, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg. CIC 225. kán

 

 

 

 

A Katolikus Egyház tanítása a Krisztushívők szerepéről

 

 

 

Rövidítések

AA - Apostolicam Actuositatem
CIC - Egyházi törvénykönyv
LG - Lumen Gentium
EN - Evangelii nuntiandi

 

© adonaj